Alsólugas község

Alsólugas községe három településből áll, Alsólugas, Felsőlugas és Örvénd. Földrajzi elhelyezkedése szempontjából a Nyugati Kárpátok szomszédságában, a Rév – Bárodi medencében, a Sebes – Körös jobb partján található a 22º 17′ keleti hosszúságon és a 47º 4′ északi szélességi körön. Örvénd Nagyváradtól 29 km-re, Élesdtől 8 km-re, valamint Kolozsvártól 110 km távolságra fekszik. A telpüléstől 2,5 km-re, a Sebes Körös bal partján, vele párhuzamosan halad a Nagyvárad – Bukarest nemzetközi vasútvonal

Örvénd kedvező földrajzi elhelyezkedése, valamint a jó közlekedési viszonyok elősegítették a falu beépülését a megye gazdasági vérkeringésébe. Ez lehetővé tette a gazdálkodók termék feleslegének könnyű értékesítését, valamint a helység tanulóinak és munkavállalóinak az ingázását a közeli nagyobb településekre, mint: Nagyvárad, Élesd, Mezőtelegd.

A Sebes – Körös völgye Bihar megye stratégiai szempontjából legfontosabb útvonala, mivel itt halad át a Nagyváradot Erdéllyel összekötő legrövidebb útvonal. Már az ókorban – a Római Birodalom idejében- is kihasználták a völgy kedvező adottságait és itt alakították ki azt az útvonalat, amely összekötötte Aquincumot Nappocával. Ezer ével később, a Magyar Királyság idején is a térség megőrizte stratégiailag fontos szerepét, hisz itt haladt át az Erdélyből érkező arany és só. Ma is a völgyön áthaladó E60 – as nemzetközi közút és vasútvonal köti össze Romániát Közép- és Nyugat- Európával.

Alsólugas (Lugașu de Jos)

A megye középső részén, a Sebes-Körös jobb partján helyezkedik el, Nagyváradtól kb. 32 km-re keletre, Élesdtől 5 km-re nyugatra, az E60-as főút mentén található. Alsólugos, Lugas Árpád-kori település. Nevét már 1291–1294 között v. Lugas néven említette oklevél, ekkor a falu másodszor 18 kepe tizedet adott a püspöknek (Gy 1: 640). 1406-ban p. hungaricalis Lugasd néven, 1458-ban Magyarlugas, 1808-ban Lugos (Alsó-), 1851-ben Alsó-Lugos, 1913-ban Alsólugos néven írták. . A 19. század elején a gróf Batthyány család birtoka volt. 1840–1918 között a Zichy család lett a birtokosa, a községben levő csinos úrilakot is gróf Zichy Domokos építtette.    ”

1873-ban a Huta-patak kiöntése következtében nagy árvíz pusztította a települést, mely nemcsak házakat döntött romba, hanem emberáldozatot is követelt. A 20. század elején gróf Zichy Jenő volt a település birtokosa. 1910-ben 1041 lakosából 906 román, 76 magyar, 1 német, 45 cigány, 13 szlovák nemzetiségű volt.

A lakosság etnikai összetétele a 2002-es népszámlálási adatok alapján:

• Románok: 1.613 (48,67%)
• Romák: 804 (24,26%)
• Magyarok: 640 (19,31%)
• Szlovákok: 251 (7,57%)
• Németek: 1 (0,03%)
• Lipová¬nok: 1 (0,03%)
• Olaszok: 1 (0,03%)
• Más etnikumúak: 1 (0,03%)
• Be nem vallott etnikum: 2 (0,06%)

A lakosság 53,83%-a ortodox (1784 lakos), 17,77%-a református (589 lakos), 12,43%-a pünkösdista (412 lakos), 9,08%-a római katolikus (301 lakos), 6,06%-a pedig baptista (201 lakos) vallású.

A 2011-es népszámlálás alapján:

• Románok: 1.982 (55,4%)
• Romák: 354 (9,9%)
• Magyarok: 908 (25,4%)
• Szlovákok: 223 (6,2%)
• Egyéb: 2 (0,05%)
• Nem válaszolt, nincs jelen: 111 (3,1%)[

Örvénd

Örvénd első írásos említése egy 1282-es oklevélből származik,  Uluend vagy Vluend néven a Csanád nemzetség birtokát képezte. A kora középkorban Vluend, a Bihari nagybirtokos családok csere tárgyát képezte 1336- ban, Urwenusligethe (Örvényesliget) néven a korabeli források megemlítik a Csanád és a Rátholt nemzetségek közötti csere során. A Rátolthiak már birtokolták (1282) Újlakot és az örvéndi  birtokkal tovább növelhették azt, sajnos több információ a település lakosságáról, pontos helyéről még nem áll rendelkezésünkre. A Rátolthi nemzetség a középkori Magyar Királyság egyik legerősebb és legnagyobb nemzetsége volt, e nemzetségből származott a híres Putnoki család. Ezzel magyarázható, hogy 1388- ban Vluend birtokosaként a Putnoki családot említik. Birtokaik kiterjedtek  Abauj, Gömör, Borsod, Bihar, Zala és Borsod  vármegyékben. A Putnoki családban, Putnoki Miklós halála után (XIII. sz. vége), hosszú évtizedekig tartó testvérháború kezdődött, amely 1475 – ben ért csak véget a család meggyengülésével.

Nem ismeretes, hogy Örvénd mint vásárhely említése 1475-ben kapcsolatban állt e azzal, hogy a  Putnoki családban véget ért a testvérháború, de ennek elérése tükrözi a helység gazdasági erejét. Örvénd gazdasági fejlődését elsősorban kedvező földrajzi adottságai és lakóinak szorgalma biztosította.

A békés kereskedelem mellett a Sebes – Körös völgye sajnos gyakran volt kitéve az ellenséges hadak pusztításainak. A tatárjárás idejében (1241) ismeretes, hogy az egyik tatár csapat kifosztva Nagyváradot továbbment a Sebes – Körös völgyén Erdély irányába, végigpusztítva a falvakat, városokat, óriási károkat okozva Bihar vármegyében. Nem ismeretes, hogy Örvénd milyen mértékben szenvedett a tatár pusztítástól, de azt is figyelembe kell venni, hogy mivel eredeti fekvése valószínű a maitól eltérően mélyebben a hegyekbe volt ékelődve, lakosai könnyebben tudtak a hatalmas erdőségekben meghúzódni a pusztítások alatt..

A XVI. század közepén Örvénden ismét a Csanád nemzetségből származó híres Telegdy családot találjuk birtokosnak. A Telgdy családhoz köthetjük a reformáció elterjedését is, amely évszázadokra meghatározza a falu jellegét és mentalitását. Kihasználva a nemesség elégedetlenségét a katolikus egyházzal szemben, a reformáció könnyebben elterjedhetett Magyarországon a Mohácsi csata (1526) utáni zavaros helyzetben. Miután Telegdy Miklós földbirtokos áttért a reformációra, az új hit gyorsan elterjedt a telegdy birtokhoz tartozó falvakban, tehát Örvénden is,” a cuius regio, eius religio” elve alapján .Telegdy Miklós testvére Mihály megmaradt katolikusnak és ezért hosszú  pereskedés kezdődik a birtok miatt, végül 1561-ben kiegyeznek és megosztoznak az egész birtokon. Az osztozkodás során említik meg az örvéndi templomot és iskolát is, de amelyekről csak 1590 – től tudjuk, hogy a református egyház tulajdonát képezték. 1598-ban az örvéndi egyházközség lelkipásztora, Laskai Sándor, aki az első név szerint ismert tiszteletes a faluban8.

A XVIII. század kedvező gazdasági konjunktúrája viszont sokszor a jobbágyok és zsellérek rovására bontakozott ki. Észak – Nyugat Európa növekvő gabona szükségleteit.  Közép és Kelet Európából fedezték, ezért a fölbirtokosok a gabona termesztés növekedésében voltak érdekeltek. A feudális típusú mezőgazdaság keretei között a fölbirtokosok a gabona fölösleget csakis a jobbágyok terheinek növekedésével tudták elérni. A kihágások megfékezésére és a parasztság viszonyainak a rendezésére szervezték meg az 1770-es években az úrbéri összeírásokat. Az összeírások szabályozták a földesurak és jobbágyok viszonyát, valamint átláthatóbbá tették az adózás szempontjából fontos társadalmi réteg kötelezettségeit.

A XVIII – XIX. században két nagy földesúri család, a Beőthy és a Juricskay birtokolta Örvéndet. Mint jobbágy település Örvénd lakossága jobbágyokból és zsellérekből állt. A jobbágyfalu életét a feudális függősség határozta meg4. Mivel a földtulajdon a nagybirtokos család tulajdonát képezte, a jobbágycsalád a földhasználat fejében robottal, terményjáradékkal és pénzjáradékkal tartozott. A zsellérek külön társadalmi réteget alkottak, mivel helyzetük több szempontból különbözött a jobbágyétól. Általában a zsellér család fölhöz való viszonya lazább volt, sokszor időleges. Megkülönböztetünk házas és házatlan zsellért. A házas zsellérek rendelkeztek belső telekkel és saját viskókkal, míg a házatlan zsellérek többsége más család telkén élt5.

A Sebes Körös völgyének legnagyobb beruházása a 80’- as években valósult meg, ez az Élesd és Fugyivásárhely között elterülő hidroenergetikai rendszer. Ennek a beruházásának a negatív környezeti következményei mind a mai napig nem tisztázódtak teljesen. Megváltozott a Sebes Körös völgy hidrológiai rendszere, a legtermékenyebb földek a vízgyűjtő allá kerültek és a Sebes – Körös egykori gyönyörű partja teljesen eltűnt. Ma egy beton közé zárt hatalmas tó teljesen eltüntette a múlt bármilyen nyomát. Természetesen a vízierőművek építésének volt pozitív oldala is, a térségnek biztosított plusz elektromos áramon kívül, védelmet biztosított Örvéndnek a Sebes – Körös árvizeivel szemben. A hatalmas beruházás célja a Sebes Körös folyásának szabályozása, az árvizek elkerülése és természetes energia termelése. A rendszer két vízgyűjtő tóból, négy vízi erőműből és egy szabályozó vízgyűjtőből áll. Mindkét vízgyűjtőt 1989-ben adták át, a lugasi vízgyűjtő gát 36,5 m magas és 63,5 millió köbméter vizet tud tárolni, erőműve 9 MW. A telegdi gyűjtőtó 52,9 millió köbmétert vizet tárol  és erőműve 18 MW .